Dalriada - No Inverno

 

Téli Ének

Jönnék, hogyha várnának, ha keserû- kínos vártának
Keserû- kínos rabja nem lennék?
Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának
Ellent nem állhatna az ég?
Ha eljõ az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja:
Eljött újra a dermesztõ sötét.
Õsi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz,
Ki csendben lehunyja két szemét?

Téli ének, árnyékok égnek
Fáklyák az égnek, hamu mind már.
Árnyékok égnek, holt- hideg fények
Ha eljõ az út vége, hol talál?

Jégvirágon járok én?
Sûrû ködben, télben, erdõ rejtekén?
De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a
Tavasz dala is felzeng majd!

No Inverno

Eles vêm para você que espera, quando esperar é amargo, constrangedor.
Eu não sou um viciado amargo, constrangedor...
Eu gostaria que você deixasse o fogo dos meus passos e de minhas asas...
Poderia talvez haver contradição no céu...
Quando a noite vier, vai ficar em silêncio, os lábios congelados de neve sussurrarão geada
Ele voltou ao escuro congelamento.
De um prazer antigo muito longo, tenho sofrido, mas tudo bem, será assim mais uma vez,
Fecho os dois olhos em silêncio...

No inverno, a sombra irá queimar
Tochas queimarão e tudo será cinza
Sombras queimarão, luzes frias e mortas
Quando se trata do fim da estrada, onde posso encontrar?

O geada irá até o
Denso nevoeiro, ao Inverno, à floresta...
Mas, novamente eu teria um sol, a febre duraria, e as
Canções da Primavera tocariam então!