Gire - Éjmély
Éjmély
Százfelé gurult a napfény,
árokba, kövekbe, mohába szét,
víz viszi, víz viszi hozzád
szunnyadás sárga jelét.
Medveanyám, jön az éjjel,
gomolygó õsködök álmom,
csontomból feltör a fagymúlt,
borítsd be parány világom.
Bundád én menedékem,
csöndverem árva magányban,
gombafonál szövi szívem
elhagyott mészcsigaházban.
De menni kell, halni kell mégis,
süllyedni sûrû avarba,
sárba tör szénszínû törvény,
titokszemû halalakba.
Letras Gire